|
 |
|
|
... szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valoság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szivem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy seholse s ettöl szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!
2. Szenvedéllyel gondolni egy másik emberi lé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mert...
Kis szobámban ülök, s merengek magamban,
Rabul ejt hiányod, s zavar van agyamban.
Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek,
Hogy lehet, hogy máris, szívemben cipellek?
Jár az óra; tik-tak, de nem megy az idő,
Vánszorognak percek, s képek jönnek elő;
Fogom a két kezed, s szép szemedbe nézek,
Kedvesen mosolyogsz, s utolér a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
____________________________________ ____
Legyen-e sor szerelmi vallomás,
Hogy téged szeretlek ne tudja senki más.
Legyen-e sor bármilyen ostoba,
Szeretni tudlak, de feledni soha.
Álom vagy te, egy tündér mese,
S az én egyetlen kedvesem.
Nem hallom most halk sóhajod,
Nem suttogod most óhajod, |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása,
Szívemben az örök szerelem forrása.
Hőség önt el és mégis reszketek,
Itt belül úgy érzem, te vagy kit szeretek.
Szeress. Ne kérdezz, hogy miért.
Ha nem magamért, magadért.
Egy napodért, ezért a meleg mosolyért.
Mit meg is ízlelhet ajkad, egy csókomért.
Sötét éjjel édes álom tovaszáll... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretni kell!
Fölém hajol a bágyadt őszi este...
körém teríti bársonylepleit
mosolyogva a sötét égre csenve
az éj ragyogó kis lámpásait.
A sziporkázó csillagok között
lassan feltűnik a Hold kerekje,
megáll kissé a házaink fölött
az alvó tájat beezüstözve.
Az éjszaka ma újból elhozott.
Ágyamban hálsz, most karom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján!
Remegve húzódom meg. Kibírja talán
a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda?
De az sem volna már csoda,
ha betörne. Hisz annyira kopott szegény...
Annyiszor zártam ki és be én .
Eleinte csak halkan kopogott,
beosont s csendben hallgatott
egy-egy bűn, vagy egy-egy gondolat.
De minél többször... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kis szobámban ülök, s merengek magamban,
Rabul ejt hiányod, s zavar van agyamban.
Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek,
Hogy lehet, hogy máris szívemben cipellek?
Jár az óra; tik-tak, de nem megy az idő,
Vánszorognak a percek s képek jönnek elő;
Fogom két kezed, s szép szemedbe nézek,
Kedvesen mosolyogsz, s utólér a végzet.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hogy is mondjam el mi van most bennem.
Nem engednélek el téged soha.
De te menni akarsz vágysz a fényre.
Az élet számomra így oly mostoha
Látom arcod amint másra vágyik,
hallom szíved milyen vadul dobog.
És sajnálom,hogy ami után vágyik,
az többé már nem én vagyok.
Hmm... emlékek, s mindig ott az arcod,
a bolondo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A suliban
Szokásos törzshelyünkön ültünk osztálytársaimmal a szünetben, és beszélgettünk. Az egyik osztálytársam a gitárját el akarja adni, és én az ár felől érdeklődök, meg a hangszer állapotáról, mikor is belép a színre a srác egyik haverja, Szilvi. Én tudom róla hogy szexéhes kis szuka, ezt az oszitársam mesélte róla. Szabad hely nincsen, de ő mégis le aka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az unokatestvéremmel
Az unokatestvérem és én nagyon jóban vagyunk. O 3 évvel fiatalabb mint én, ezért sok dologban próbál engem utánozni.
A történet júniusban kezdodött. A 16. születésnapját ünnepeltük, úgy az egész család. Voltunk vagy 20-an, és mindenki nagyon jól érezte magát. A szülei megengedték, hogy o is igyon egy kis sört ( én már betöltöttem a 18-at ), ezér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...szívem vadul ver
minden porcikám remeg
jön a pillanat
melyben fölémhajolsz ó
én drága fogorvosom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Derengő telihold, sejtelmes fényt, borit a tájra,
Sápadt arcát, szél cibálta felhő takarja el.
Arcom e fénytől halovány.
Kőkerítés mellett megyek, lassan tétován.
Óriásként tornyosul fölém, jelezvén hatalmát.
Érzem le fog győzni.
Fekete felhő mohon elnyeli a hold fényét,
Vészjósló... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valoság csak kár hogy álmodom.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Itt benn
Új az erőm végre már
A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon
A hosszú tél a porba hulljon...
A tűztől, amit adhat
Ha a tényt már elfogadtad
Hogy nincs még hibátlan lét
Mert ember vagy és nem gép
És felülemelkedhetsz
Ha az elmédbe szült ketrec
Nem zár be mint régen
A legtöbb n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tél van, de szívembe
Tavasz költözött...
Virág nyílik, rügy fakad,
A szerelem rám köszönt!
Féltőn, és kedvesen,
Vadul, szenvedélyesen.
Öleli át az életem,
s az egekig szárnyal velem...
Ez a kezdet, amit
Együtt és ébren álmodunk.
Ez az őrült... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kis szobámban ülök, s merengek magamban,Rabul ejt hiányod, s zavar van agyamban.Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek,Hogy lehet, hogy máris, szívemben cipellek?Jár az óra; tik-tak, de nem megy az idő,Vánszorognak percek, s képek jönnek elő;Fogom a két kezed, s szép szemedbe nézek,Kedvesen mosolyogsz, s utolér a végzet.Bármire gondolok, te jutsz az eszembe,Bármerre is járok, t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kis szobámban ülök, s merengek magamban,
Rabul ejt hiányod, s zavar van agyamban.
Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek,
Hogy lehet, hogy máris, szívemben cipellek?
Jár az óra; tik-tak, de nem megy az idő,
Vánszorognak percek, s képek jönnek elő;
Fogom a két kezed, s szép szemedbe nézek,
Kedvesen mosolyogsz, s utolér a végzet.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vállamra dobta sápadt rongyát a Hold,
szívem dalolt a vén ügyes pribék.
Hű ringyó magányom lágyan átkarolt,
könyörgött szél nevelte édes csókomért.
Valami furcsa vágy figyelte lelkem,
talán Isten leste bűnös angyalát.
Amint egy sanda csillag tőrén ültem,
s röhögve ittam égi templomok borát.
Majd zuhanni kezdtem ajkam zárta föld,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...
Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.
Elhervadt a mezők virága,
A puszta fának lombja sincs,
-- De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. --
Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből iga... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vállamra dobta sápadt rongyát a Hold,
szívem dalolt a vén ügyes pribék.
Hű ringyó magányom lágyan átkarolt,
könyörgött szél nevelte édes csókomért.
Valami furcsa vágy figyelte lelkem,
talán Isten leste bűnös angyalát.
Amint egy sanda csillag tőrén ültem,
s röhögve ittam égi templomok borát.
Majd zuhanni kezdtem ajkam zárta föld,... |
|
|
|
|
|
